Ganz Ábrahám

1814 - 1867

Svájcban, Unter-Embrach községben született. Öntőnek tanult, felszabadulása után vándorútra indult. Dolgozott Franciaország, Németország, Itália, Ausztria különböző öntödéiben. 1841-ben az akkor induló pesti József Hengermalomban talált munkát. 1844 őszén megvált a Hengermalomtól, terve egy saját vasöntöde alapítása. Budán telket vásárolt, amelyre 1845. február 5-én a városi tanács kiadja a vasöntésre és kapcsolatos iparágak művelésére az engedélyt. Az első évben csatorna és vízvezeték csöveket, kerítéseket, kapukat készített, de ez év novemberében az Iparegyesület kiállításán már bemutatja a középponti vasút-társaság számára öntött gőzkocsi kereket. 1854-ben tesz szabadalmi bejelentést kéregöntésre. 1856-ban a vasúttársaságoktól több száz kéregöntésű kerékre kap megrendelést. 1859-ben a vasúti öntvények választékát a csúcsbetétek gyártásával bővíti. Az 1867. évi párizsi világkiállításon olyan mozdonykereket mutat be, amelyik húsz évet futott meghibásodás nélkül. 1867 novemberében már a 100.000 kerék leöntését ünnepelték.

 

Eichleiter Antal

1831-1902

Az augsburgi népiskola, ipari és mezőgazdasági szakiskola, polytechnikum elvégzése után géplakatosként majd rajzolóként Erfurtban, a Thüringiai Vasút főműhelyében dolgozott. 1854-től a Cramer-Klett-féle gyárban vállalt mérnöki munkát, ahol 1857-ben megbízást kapott a Tisza vasút számára gyártott vasúti kocsik -Szolnokon történő- átadására. A kocsik kerekeit a budai Ganz-gyár szállította, és eközben ismerkedett meg Ganz Ábrahámmal, kinek ajánlatára 1858 augusztusában a Ganz Öntödében vállalt munkát. Első feladat egy új, nagyobb gépműhely kialakítása volt. Ő tervezte az egy darabból álló kéregöntésű kereszteződő sínek csúcsbetétjét. Tervezői munkája mellett intézte a különböző vasúttársaságokkal történő levelezést. Javaslatára marad Budán 1859-ben Mechwart András. Ganz Ábrahám halála előtt olyan titkos, jogerős megállapodást kötött vele, amely szerint váratlan halála esetén tíz éven keresztül Eichleiter vezeti a gyárat. Ezen megállapodás tette lehetővé, hogy Ganz Ábrahám 1867-ben bekövetkezett tragikus halála után létrejözz Eichleiter Antallal, Mechwart Andrással és Ulrich Keller-rel a "Ganz és Társa" cég.

 

Mechwart András

1834-1907

Kiváló lakatosinasi vizsgamunkája után ösztöndíjjal 1855-ben kapott mérnöki oklevelet. Bartja -Eichleiter Antal- ajánlására 1859-ben lett a Ganz-gyár mérnöke. Ganz Ábrahám halála után az örökösök Eichleitert, Kellert és Mechwartot bízták meg a gyár vezetésével. 1869-ben a gyár eladása-átszervezése után Mechwart műszaki igazgató, 1847-ben vezérigazgató lett. Tevékenysége alatt a cég folyamatosan növekedett. A termelés emelése, a gyár gazdasági stabilitása mellett gondja volt a munkások és alkalmazottak érdekeinek képviseletére is. Nyugdíjalapot. segélyalapot, segélypénztárat, az inasok oktatására saját iskolát hozott létre. 1880-ban az ő javaslatára vásárolta meg a Ganz Rt. a csődbe jutott Első Magyar Vasúti Kocsigyárat (a Ganz Holding Zrt. jelenlegi területét). Itt indította meg a vagongyártást, ezzel a területtel tudta bővíteni a budai törzsgyárat.

 

Bláthy Ottó Titusz

1860-1939

A bécsi műegyeteme gépészmérnöki osztályán végzett 1881-ben, a Magyar Állami Gépgyárban gyakornokoskodott. 1883. július 1-jén mint szerkesztő mérnök lépett a Ganz-cég szolgálatába az elektrotechnikai osztálytra, amelyet Zipernovszky Károly vezetett. Az 1844. évi torinói kiállításon a Bláthy által tervezett öngerjesztő váltóáramú generátor teljes sikert arat. 1884/85-ben Zipernovszkyval és Bláthyval kidolgozzák a villamos áramok transzformálását. Az új rendszert az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be, amelynek egész területét 1350 Volt primer feszültségen szétosztott, 70 periodusú váltóárammal világították, 75 kis köpenytranszformátor útján. Ő dolgozta ki különböző nagy erőművek (pl. az Innsbruck-i, Tivoli) váltakozóáramú generátorai párhuzamos járásának és a hajtógépeknek a szabályozását.

 

Kandó Kálmán

1869-1931

Kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelét a Budapesti Királyi József Műegyetemen kapta 1892-ben. Egy évet haditengerész, majd Párizsban a Compagnie de Fives - Lille gyárban kezdte mérnöki pályafutását. 1894  nyarán Mechwart András a Ganz-gyár Elektromos Osztályára hívja. Előbb az indukciós motorok tervezésével, majd a háromfázisú áramrendszer vasúti vontatásra való alkalmazásával foglalkozik. 1897-ben közel egy éves tanulmányútra Amerikába megy, ahol a nagyvasutak villamosítását tanulmányozza. Tapasztalatai alapján tervezte meg az első váltakozó áramú nagyvasúti villamos mozdonyt és építi meg a Ganz-gyár Olaszországban 1898-1902 között a Valtellina vasutat.
A Kandó mozdonyok három fő stílusjegye: az indukciós hajtómotor, a folyadékellenállás és a rudazatos hajtómű. Magyarországon 69 szabadalmát jelentette be.

 

Jendrassik György

1898-1954

Gépészmérnöki tanulmányait Budapesten kezdte és fejezte be, de közben ösztöndíjasként Berlinben is tanult. 1922-ben lépett be a Ganz-gyár Tanulmányi (tervezési, fejlesztési) Osztályába. 1924-ben kidolgozta a gyorsjáratú közepes és kisteljesítményű dízelmotorok terveit, majd "Belsőégésű hőerőgép és ehhez való üzemeljárás" címen a Ganz-gyárral közösen adta be első szabadalmát. Az első Ganz-Jendrassik dízelmotorokat 1927-ben gyártották. Legsikeresebb motorkonstrukciója az 1933-ban készült VI JaR 153 típus, amit motorkocsikba építettek. 1934-ben mérnöki magánirodát alapított "Találmánykifejlesztő és értékesítő Kft." elnevezéssel. Itt tervezték az új gázturbinát és a Hispano Suiza részére egy V elrendezésű motort. 1939-ben vezérigazgató-helyettes, 1942-ben vezérigazgató lett. Összesen 77 magyar szabadalmat nyújtott be. A gázturbinákkal kapcsolatos kísérletei a világháború miatt abbamaradtak.

Honlapunk sütiket (cookie) használ a jobb felhasználói élmény biztosítása érdekében. A böngészés folytatásával hozzájárul a sütik használatához.